magyar | english

A Jókai Klub kezdete ebben a félévben 18.00 - táncház nincs.
Diaképes előadás 18.00-kor, Bran koncert 19.00-kor

website based on the design of
Korolovszky Anna

website administrator
Bartha Sándor

Magyar ír zene?

Azt, hogy valamely nemzet népzenéje világdivattá válhat, az ír nép mutatta be nekünk először. Kezdetben volt a szerb népzene, amelyet ma is sokan szeretünk, köszönhetően többek között Emir Kusturica filmjeinek. Addig sajnos még nem jutottunk el, hogy saját népzenénket is olyan értékrendszerbe helyezzük el, amilyenbe azt illene - ugye a másé mindig izgalmasabb -, de az íreknek már sikerült, és ez legalábbis jelzés értékű.

***

A jogászhallgatókelőszeretettel látogatják a Budapesten és vidéken egyaránt működő ír kocsmákat, és néha az is előfordul, hogy egy-egy hollywoodi sztárszínész elismerően nyilatkozik az ír kultúráról és zenéről. Ez már eleve azt jelenti, hogy az ír kultúrára figyel a világ - más kérdés, hogy az illető amerikai filmszínész a nyilatkozat utáni percekben szájába gyúr egy hamburgert, ami legalábbis olyan távol áll az ír kultúrától, mint a szabadságharcos Kossuth Lajosról kialakult kép attól a pipogya északolasz sztármérnökről, akit mellesleg Kossuth Ferencnek hívtak, és daliás kormányzónk egy szem fia volt.

Ír, kelta, skót, normann. Csupa misztikum. Ködös erdők, derék és megalkuvást nem ismerő férfiak. Kopár sziklák a tengerparton. Golf-áramlat; nincs meleg és nincs hideg. Az amerikaiak számára maga a megismerhetetlen, épp ezért megismerendő vidék. (Bizonyítéka ennek A rettenthetetlen című, a skót szabadságharcosokról szóló filmeposz is.)

Írország számunkra is izgalmas. Miért? Valószínűleg a ridegnek és közönyösnek tűnő táj, a rideg és közönyösnek hitt emberek miatt, amely és akik mögött valami megfejthetetlen és feltárhatatlan mélységű melegség lapul. Az a tény, hogy van néhány nagyon jó, ír zenét játszó zenekarunk, valahol, mélyen, valószínűleg szintén ebből az ellentmondásból eredeztethető.

A M.É.Z. együttes a budapesti Benczúr Klubban tartja rendszeres klubrendezvényeit, évek óta koncertezik ezen a helyen. Zenéjükben a hagyományos ír népzenét ötvözik a csángó, a cigány, a balkáni, az örmény, a reneszánsz zenével és egyéb modern zenei motívumokkal, hangzásokkal, muzsikát biztosítva a gyerekektől öregekig terjedő közönség számára, ezáltal kérve helyet maguknak az utóbbi években "világzene" címmel jelölt színtér csapatai között. A világzene filozófiája máig megfejthetetlen: valószínűleg mindent, ami népzenei gyökerű, ám nem illeszthető be egyértelműen egyetlen nép zenei repertoárjába, a világzene címkével látnak el. Megőrizni egy nép zenéjének századokon át csiszolódott hitelességét, mindemellett fölépíteni rá egy új zenei gondolatot, hangzást: a M.É.Z. művészete ilyen értelemben valóban világzene. A legutóbbi, teljesen angol nyelvű, The Fairies című lemezük dalaiban az eddigi, hangsúlyosan a kocsmadalokra épülő zene után bizonyos eltolódást lehet fölfedezni a hagyományos népzenei minták és saját dallamok összefonódása felé. Erre bizonyíték a lemeznyitó felvétel, a szöveg nélküli Lovebag és a szintén az album elején található Paddy's Farewell. A lemez decensebb, visszafogottabb, mondjuk ki: szebb, mint az előző album, amelyen magyar nyelvű kocsmadalok is szerepeltek szép számmal.

A BRAN zenekar a világzenét múló divatnak tartja, és saját magát nem tartja világzenét játszó együttesnek. A BRAN - Kovács Gáborján énekes elmondása szerint - egyszerűen ír népzenét játszik. Zenéjükbe nem keveredik kelet-európai hatás, és az ír zenéből nem csupán a kocsmaművészetet kívánják bemutatni, hanem a máig kimerítetlen és sajnos csak felületesen ismert ír népzene számtalan vonását is. Kovács Gáborján és együttese népdalgyűjtésbe kezdett Írországban, és ennek a kodályi munkának néhány hatása már legújabb lemezükön, a Tír na nÓg - Tündérzene címet viselőn is felfedezhető. Az album két CD-t tartalmaz, és csak az egyik a zenei rész: a másikon magyarul elmondott ír népmeséket találunk. A BRAN e misztikus hangulatú album mellett egy verslemezt is megjelentetett, amelyen Dylan Thomas walesi költő verseit hallhatjuk, kedves népzenei aláfestéssel ( a lemez címe: A csontntak partjain).

Bármi legyen is a jövőben az ír zene nemzetközi szintű elfogadottságával, egy biztosnak látszik: magyarországi interpretációjának mindkét ága életképesnek tűnik. Az egyik, amely mint világzenét tálalja, annak kelet-európai, azaz nekünk is sokat jelentő vonásai miatt; a másik, amely a népzenei jellegét tartja jelentősnek, a népi kultúra örökérvényűsége miatt.

Kolon István
Forrás : Millenáriumi Országjáró, 2001. II. évfolyam, március-április