Magyar és walesi bárdok

- A csontnak partjain ugyan nem olyan kellemes hangzású cím, mint A szerelem térképe, de hát ebben a kötetben szerepelnek a versek, a másikban pedig a prózák. Így hát a most megjelent CD-lemeznek is ez lett a címe - mondja Závory Andrea, aki nagy átéléssel mondja a "walesi bárd", Dylan Thomas verseit, de nem csak a lemezen! Hiszen a lemez is azért születhetett meg, mert az Újlipótvárosi Klubban meg a Jókai Klubban oly nagy sikerű esteket tartottak, hogy volt, amikor az érdeklődők be sem fértek a terembe.

A többes szám pedig azért helyénvaló, mert az egykori 25. színházas művésznő produkcióját az ír zenéket játszó Bran együttes egészítette ki. (Ők is hallhatók a lemezen, Kovács Gábor vezetésével.)

A lemez, nos, a lemez pedig egészen fantasztikus. Dylan Thomas ugyanis kozmikus költő, verseiben "Tavaszi csillagok úsznak a semmiben,/ Bordák alatt vitorláz a Hold,/ s a Nap", s "univerzumot táplálnak csontjaim". Talán leginkább József Attilához hasonlítható ("semmi ágán ül szívem"). Dylan nem szimplán költői képeket, hanem egész képsorokat alkalmaz, s ezeket ütközteti, akárcsak Bartók a tonalitásokat. Ráadásul ezek szinte mind "kamaszkorban"; 16 és 20 éves kor között írt versek, ahogy a fordító, Erdődi Gábor jellemezte őket.

- Mint egy nagy biztosítási cég munkatársa kerestem meg az Erdődi családot - meséli Andrea első találkozását Gáborral. - Őt a biztosítás egyáltalán nem érdekelte, akkor éppen Keatset tanított a gimnáziumban, és elkezdte felolvasni a költő verseit angolul. Én se voltam rest, rákezdtem magyarul az Óda egy görög vázához címűt. Erre dedikált nekem egy Dylan Thomas kötetet, "egy eljövendő est reményében". Hazamentem, hajnali négyig olvastam a verseket, sírtam, zokogtam, s utána fölhívtam, hogy lesz est. Azt hiszem, ilyen nagy találkozás, mint amilyen az én találkozásom Dylan Thomasszal és persze Erdődi Gáborral, csak egyszer van az életben.

Az első estet különben 1995-ben rendezték a Kolibri színházban, ahol kétszázötvenen részesülhettek először a walesi csodában. S hogy mennyire sokrétűen izgalmas ez a költészet, arra álljon itt egy ars poetica-szerű summázás Dylan Thomastól:

"Ha egyik versemben istent magasztalom, ne csodálkozz, ha egy másik percben erdőt, napot, vagy mit se imád dalom - vagyok száz mennyű, szivárvány-nemű és megszámlálhatatlan!"