magyar | english

A Jókai Klub kezdete ebben a félévben 18.00 - táncház nincs.
Diaképes előadás 18.00-kor, Bran koncert 19.00-kor

website based on the design of
Korolovszky Anna

website administrator
Bartha Sándor

Mese a szőrös angyallábakról

Konert után - táncház előtt Kovács Gáborjánnal, a Bran együttes vezetőjével

Zalaegerszeg - A magyarországi ír zenei élet egyik legnevesebb képviselője, a Bran együttes lépett fel a közelmúltban a megyeszékhelyi Gönczi Ferenc ÁMK-ban.

***

- Hozzuk közelebb azokat a székeket...! - kérleli a közönséget Kovács Gáborján,a Bran együttes vezetője a Gönczi ÁMK színháztermében. A nagyérdemű készségesen reagál, s hat lábon igyekszik a pódiumhoz. Alig kóstolunk bele a zenekar repertoárjába, máris tudjuk, érdemes volt közelebb vackolódni. Már csak azért is, mert Gáborján a zeneszámokhoz történeteket, meséket fűz, amelyekben a szőrös lábú angyalok éppúgy előfordulnak, mint az ősi mítoszok jellegzetes alakjai. Úgy érezzük magunkat, akárha egy ír "fonó" kedélyes atmoszférájába csöppentünk volna. A vidám kocsmadalok mellett balladisztikus hangulatú énekek csendülnek fel, a régi hárfás hagyomány dallamai a virtuóz hangszeres játékot igénylő friss tempójú népi tánczenékkel elegyednek.

A fuvola, furulya, gitár, harmonika és az ír dobok kavalkádja kellemesen ringat, zsongít, lelkesít; lopva félresandítok, a szájszögletekben mosoly bujkál. A produkció nem csak ilyen értelemben "jön le" a színpadról, hiszen az együttes vezetője egyszercsak elindul, s ujjai közt lepkeszárnyakat növesztő kétvégű dobverőjével ritmust csal ki minden útjába eső tárgyból. A hangfal, a lépcső s a nézőtéri székek karfája egyaránt ütős hangszerré minősül át, ahogy hozzájuk ér. A koncert után és a táncház előtt találtunk néhány percet a beszélgetésre is.

- A Bran együttes 1993-ban alakult, amikor még nem volt szezonja az ír népzenének...

- Az első fecskék közé tartoztunk, akkoriban csak néhány ír zenekar volt Magyarországon - mondja. - Népmesekutatónak készültem, s több évtizede fogva tart az ír kultúra. Amikor a '90-es évek elején egy ösztöndíj jóvoltából két évet írországban tölthettem, már kifejezetten ezeket a tartalmakat kutattam. Náluk a mese és a zene elválaszthatatlan, a régi mesemondók, ha a történetben elértek egy olyan részhez, amit szavakkal már nem tudtak jól körülhatárolni, rendre a hangszerhez nyúltak. Így aztán nekem sem volt más választásom... Szerencsés vagyok, hiszen egy kiváló ír egyetem népzene tanszékén sajátíthattam el az alapokat.

Hazatérve első dolga volt, hogy zenekart alapítson. Akkor még Veszprémben, hiszen ott tanított az egyetemen. Amikor megszűnt az állása, Budapest felé vette az irányt, azóta az ELTE-n ad elő középkori ír művelődéstörténetet és kelta mitológiát.

- Javarészt saját gyűjtésű műveket játszanak...

- Ezek egy része XVIII-XIX. századi forrásokból táplálkozó népzene, de feldolgoztunk jó pár, a mélyebb gyökerekig viszzanyúló, a hárfás hagyományokból merítő dallamot is. A hárfások a régi, törzsi felépítésű Írország értelmiségi rétegét jelentik. Bárdoknak is nevezték őket, költők vagy zenészek voltak, az utóbbi csoport a legfőbb hangszerről, a hárfáról kapta a nevét. A legősibb dallamokra levéltárak, könyvtárak anyagában bukkantunk, de gyűjtöttem "klasszikus" módon is, jobbnál jobb zenészektől, idős emberektől. Náluk nem járt Kodály és Bartók, akik rendszerezték volna a hagyomány kincseit, még annyira élő a népzene, hogy ez nem is vált szükségessé. Mostanában, hogy divatossá vált az ország, számukra is egyre fontosabb e mozgalom. A századvéghez illik a kelta homály, az írek borongós s ugyanakkor mulatós kedélye vonzó. Özönlenek a turisták, s mind a Riverdance dallamokat akarják hallani. Ezeknek azonban a fele sem ír...

Magyar Hajnalka
Forrás : Zalai Hírlap, 2000. november 18.