magyar | english
website based on the design of
Korolovszky Anna

website administrator
Bartha Sándor

Tündérzenék Írföldről

Midőn Bran királyfi meghallotta a tündérasszony gyönyörű énekét, se éjjele, se nappala nem volt, meg akarta találni a hang forrását. Kristályhajóba szállt, melyet vitorla nem hajtott, evező nem lökött - a tündérasszony gyönyörű éneke húzta maga felé. A királyfi a tündérasszonyt az Örökifjúság Földjén találta meg, ahol ezután boldogan éltek. Ettek-ittak, vadásztak és énekkel mulattatták magukat. Mindaddig amíg a királyfit haza nem hívta honvágya. Ekkor hajóra szállt és hazaevezett. Ám az idő közben elszállt, a Tündérföldön töltött egy év alatt hazájában háromszáz esztendő suhant el. A királyfi nem léphetett partra, mert por és hamu lett volna. Visszafordult hát asszonyához, de a hang nem hívta már, s nem is lelte meg újra tündéri asszonyát. Azóta bolyong a királyfi valahol Írország és Tündérsziget között, a nagy, szürke óceánon, szívében az asszony énekének édes emlékével.

***

Amikor besettenkedünk a Fonóba, már javában tart a Bran együttes Szent Patrik napi koncertje. Szinte azonnal elvarázsolódunk: a főként ír népzenét játszó zenekar frontembere, Kovács Gáborján éppen mesél. Érdekfeszítően, kedvesen, ízesen. A közönség (6 éves kisfiút, 20 éves fiatalt és 80 éves nénit is látni a nézőtéren), jólesően nevetgél a Szent Patrik napi történeteken, de amikor megszólal a zene, egy pillanat alatt néma csend keletkezik a teremben... Egy idő után azon vesszük észre magunkat, hogy a hétköznapi gondok-bajok huss, elszálltak: csak a fuvola lágy hangjára, a játékos bodhránra (eredetileg kecskebőrből készült ír dob) és a furulyák trillázására figyelünk. A zene messze repít minket. Vadregényes tájakra, tündérek és manók világába, zöldellő rétekre, tiszta vizű folyók partjára, vissza gyermekkorunk meséi közé. Beigazolódik a régi ír hiedelem, miszerint a zenének mágikus ereje van: könnyű vele megidézni az elmúlt idők csodáit. Azon már meg sem lepődünk, amikor Szent Patrik és az ördög történetét zenés bábelőadás formájában ismerteti meg velünk a Bran együttes, sem azon, amikor egy ószirmi dal előadása közben Kovács Gáborján körbe-körbe rohangál a nézőtéren, és mindenen dobol, ami csak a keze ügyébe akad: a székek karfáján, a falakon, az ajtón, csöveken, az emberek táskáján.

A rendhagyó zenélős-mesélős esten kapunk még ajándékba breton és ószirmi tánczenét, ír szerelmes dalokat, vidám kocsmazenét és angol nyelvű balladákat.

S mi a titka vajon annak, hogy ez a több mint tíz éve működő zenekar ennyire fantasztikus hangulatot tud teremteni mind a mai napig? Talán az, hogy ezek a kétségkívül kiváló zenészek - akik saját maguk által szervezett gyűjtő körutakon gazdagítják repertoárjukat -, szeretik, ami csinálnak. És ez talán a legfontosabb...

RA
Forrás : Cocktail, 2005. április-május.